Gámentzy Eduárd: Legyél te!

Legyél te sóhaj…
S én vigasz…!
Vagy görcsbe rándult… torz grimasz!
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz…

Legyél te mosoly,
Én a könny…!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!

Legyél te gyertya…
Én a tűz…!
Kit olthatatlan vágya űz…
Két végén égő… szörnyű… tánc…
– Kegyetlen… gyönyörű románc…